Tisztelt Hölgyem/Uram!

Május 3-4. között rendezzük meg tizenhatodik alkalommal a hazai médiumok legjelentősebb és legnagyobb létszámú (1100-1200 fős) szakmai tanácskozását. Az idei eseményt a siófoki  Hotel Azúrban tartjuk, amelyre tisztelettel meghívjuk Önt és kedves kollégáit.

Jövendőmondók – Forradalmárok – Innovátorok – Korai befogadók (early adopterek ) – és média fogyasztói, vagyis a hétköznapok. Az elmúlt 16 év Media Hungary konferenciáinak programjai tükrözték a média és a technológia párhuzamos fejlődését. Mint minden újdonságot, a médiapiac technikai, tartalmi, formátumbeli és üzleti innovációját is először a “jövendőmondók”, a “vizionáriusok” jósolták meg. Aztán a vízióból a “forradalmárok” kezei között prototípus lett, abból pedig sorozatgyártás, amelyet először az innovátorok, aztán az “early adopterek” (korai befogadók) kezdtek el alkalmazni. E 16 esztendő alatt rengeteg kütyü, újdonság, újítás, innováció szerepelt Tihanyban. Ezek többsége mára elérte a “piaci érettséget”, felhasználóinak száma pedig a “kritikus tömeget”.

Az idei konferencia mottója: A pénz beszél

A piacokat két dolog mozgatja: félelem és mohóság – vajon igaz-e a médiapiacra ez a tőzsdék működésére (sőt néha a kapitalizmus teljes rendszerére is) gyakran használt közhely? Valóban csak a pénz számít? Milyen tényezők befolyásolják a piac szereplőit a globális gazdasági válságon és az új médiatörvényen túl, a digitális átálláson innen? Mit is jelent valójában a média társadalmi felelőssége? A tényleges felelősségérzet, a józan belátás vagy a hatósági kényszer (félelem) képes felülkerekedni a profit iránti vágyon (mohóság)? Esetleg egyik sem?

Post Nubila Phoebus: borúra derű?

A válság reményeink szerint vége felé, újra itt az építkezés ideje – az persze nem valószínű, hogy visszatér a 2008-as évet megelőző piaci-üzleti állapot. Az elmúlt két-három évet túlélő „veteránok” és az újonnan piacra lépők egyaránt új helyzetben találják magukat: sokszínűbb, hatékonyabb, racionálisabban működő, technológiailag fejlettebb, magasabb szintű fogyasztó elvárásokat megfogalmazó, új szabályozási környezettel rendelkező, összességében tehát minden eddiginél nagyobb követelményeket támasztó piaci helyzetben kell versenyre kelniük minden eddiginél több vetélytársukkal.

Mert szórakoztatni jó, jól szórakoztatni bevételt jelent, a fogyasztó derűs, a piac elégedet! De valóban, ennyi elég lenne? Vagy milyen hozzáadott „értékeket” érdemes a tartalomhoz adni, hogy médiatermékünk kitűnjön a tartalom piacon?

Demokratilzáódik a tartalom – Átalakul az infrastruktúra – Az üzleti modelleknek is alkalmazkodni kell


Ahogy arra az előző évek Media Hungary konferenciáin sokan és sokféle képpen rámutattak: a technológia fejlődésének köszönhetően az audiovizuális médiaszolgáltatás és –fogyasztás fokozatosan platform-, helyszín- és időfüggetlenné válik. A táblagépeken filmet, koncertet nézhetünk, a 46 colos plazmatévén internetezhetünk, a mobilon pedig megtehetjük mindkettőt. (Ne feledjük: az órába épített videotelefon 10 éve még a 007-es ügynök futurisztikus eszköze volt). Ma már olyan hibrid készülékek is kaphatók, amelyek képesek az összes platformon szolgáltatott tartalmakat "értelmezni" majd egy közös menüben kezelni. (egyenlővé válhatnak a tartalmak? Helyimédia és országos csatornák, internetes műsorok és blogok egy képernyőn egyszerre?! Ki tud ezzel élni?)

Ezzel párhuzamosan természetesen átalakulnak a fogyasztói szokások is – de az egyre intelligensebb szoftverek már erre is tudják a választ: "megtanulják" a használójuk médiafogyasztói, hirdetési és akár vásárlási szokásait. Az azonosított „lájkolási” minták, ismerősi ajánlások, vagy a szocio-demográfiai mutatók alapján hozzánk hasonlónak ítélt más felhasználók fogyasztási mintái alapján szűrnek és szerkesztenek, akár egyetlen képernyőn jelenítve meg a hagyományos és internetes tévék, rádiók, újságok tartalmait.

 

A perszonalizációs trend már ma is megfigyelhető, ahogy az is, hogy az egyénenként eltérő fogyasztási szokások csökkentik a médiafogyasztáshoz kapcsolódó szocializációs és közösségi hatást (másnap a munkahelyen nehéz úgy beszélgetni a “tegnap esti filmről”, hogy minden kolléga más-más egyénre szabott műsort nézett.) Mind programozási, mind hirdetési szempontból figyelemre méltó következménye ennek, hogy a “channel-hopping” jelentősége és a véletlen megnézések aránya jelentősen csökken.

Ami nincs, az nem hiányzik?

A lassan felnőttkorba lépő Media Hungary konferencián évek óta egyre világosabban körvonalazódó médiapiaci átalakulással kapcsolatban azonban már nem is az a fő kérdés, hogy a technológiai fejlődéstől a fogyasztói szokások átalakulásáig milyen trendek határozzák meg; idén sokkal inkább azt szeretnénk nagyon gyakorlatias, nagyon konkrét kérdések segítségével megérteni, hogy

  • a mára a korai alkalmazók körében már a mindennapok részévé lett néhány évvel ezelőtti vízió mikortól válik meghatározó rendező elvvé, magyarul: mikor várható a fogyasztók tömeges elvándorlása a perszonalizált, platform- és eszközfüggetlen fogyasztás felé?
  • mely eszközök, alkalmazások és tartalmak lesznek az elvándorlás meghatározó haszonélvezői, és melyek követik a WAP-ot vagy az Edge-et az elsorvadás útján?
  • az újabb és újabb fejlesztések, kényelmi szolgáltatások és jól használható kütyük az egyre gyorsabban fejlődő és egyre jobban artikulált fogyasztói igényekre válaszul születnek, vagy a gyártók teremtik meg szofisztikált marketing technikákkal az igényt az új fejlesztések iránt, piacot és keresletet teremtve szinte minden újdonság iránt, ha mégoly haszontalan is?

A konferencián annak alapos feltárására is kísérletet teszünk, hogy mik is a szemeink előtt zajló átalakulási folyamatnak a valódi mozgatórugói? A tartalomelőállítókat, -csomagolókat és –terjesztőket vajon csak a lemaradástól, kudarctól való félelem és a siker/pénz iránti mohóság mozgatja? És a fogyasztókat? A magasabb életminőség és kényelem iránti természetes vágy? A szabad rendelkezésű idő leghatékonyabb eltöltésének igénye? Mely tartalamaknak nincs esélye az életben maradáshoz?

A ’lájkolhatóság’ (ajánlók) jelentősége: felértékelődő brandek, fogyasztói akaratok megmutkozása?

Hírek és szórakoztatás: kinek mit? Fogyasztási arányok

Az új médiatérben való korai jelenlét szükséges, de nem elégséges feltétele a hosszú távú sikernek. A digitalizáció, a címkézés, a többcsatornás elérhetővé tétel, egyszóval a modern technológiai háttér szintén csak „beugró” az új világba. Azok a médiaszolgáltatók lesznek sikeresek, amelyek közösséggé tudják formálni nézőiket, magas szinten tudják tartani a brandhűségüket és nagyon szofisztikált eszközökkel pénzköltésre is rá tudják venni őket, ellensúlyozva a hagyományos reklámbevételek elkerülhetetlennek tűnő csökkenését. Talán mondanom sem kell, hogy nem az emeltdíjas SMS-szavazásra gondoltam, sokkal inkább olyan kifinomult technikákra, amelyekkel pl. a termékelhelyezés viszonylag rövid távon kézzel fogható vásárlásra konvertálható - gondoljunk egy "kis piros gombra", amelyet megnyomva már megy is a pizza-rendelés… A tudatos brandépítés minden korábbinál fontosabb lehet ebben a világban, ahol tizedmásodpercek alatt hoznak fogyasztói döntéseket. A termékelhelyezés mellett - sőt, azzal összefonódva – ezért felértékelődik a "lájkolhatóság" és/vagy az „ajánlások” jelentősége.

 

Emellett megnő a hirdetések hatékonyabbá tételét, ellenőrizhetőségét és célba találási arányát biztosító technikai megoldások és módszertanok szerepe. A technika már ki tudja szolgálni ezeket az új igényeket, hiszen az elmúlt másfél évtized internetes gyakorlata mindezt kifejlesztette, a hagyományos médiának „csak” át kellene venni azokat.

Harc a figyelemért!!!

Mivel a felvétel, az utómunka, a terjesztés olcsósága és kiváló minősége miatt már szinte mindenkinek (cégeknek, felekezeteknek, magánszemélyeknek, stb.) lehet saját televíziója, ismét célszerű feltenni a kérdést: az amatőr (vagy legalábbis nem hivatásszerű) tartalomgyártás sarokba szoríthatja-e a nyílt platformokon a hagyományos média által gyártott anyagokat. (analógiaként érdemes összevetni a “hagyományos” online lapok, illetve a kiegyensúlyozottan jól működő blogok együttes látogatottságát).

Az eddigi tapasztalatok alapján bizonyos területeken ugyan erős a közösségi tartalomgyártás, de egyelőre sem a minőség, sem a rendszeresség alapján nem tűnnek alkalmasnak a nappalik elfoglalására. A technikai korlátok azonban tovább csökkennek, és az amatőr lelkesedés más területeken is tett már csodákat, így egyetlen médiabirodalom sem ülhet a babérjain.

A médiavállalkozások is az ökoszisztéma részei, így nekik is van felelősségük a közösség és az egyének felé – de elvárható e a felelős, hosszú távú, kiszámítható értékválasztás a törvényi környezet, a fogyasztó és a média működésének hármas összhatásában, napjaink intenzíven változó gazdasági környezetében? És ha elvárható, akkor az említett hármas kölcsönhatásából ki és hogyan dönti el, hogy mi a „helyes” értékválasztás? Miként alakulhat ki a „helyes értékválasztás? Lehet hogy eljött az ideje a tényleges, érdemi, komolyan vett önszabályozásnak? Vagy mindez mit sem számít, mert úgyis csak ’a pénz beszél’?

A versenyben talpon maradni kívánók jól teszik, ha alaposan megvizsgálják jelenlegi, illetve a jövőben kívánatosnak tartott bevételi szerkezetüket, víziót és stratégiát alkotnak, és miden rendelkezésükre álló módon megpróbálják kitalálni, hogy milyen szórakoztató és hasznos tartalmakkal és szolgáltatásokkal tudják hosszú távon magukhoz kötni a médiafogyasztókat.

A nap persze a belátható jövőben is csak 24 órából fog állni, így a médiafogyasztás növelésére már kevés lehetőség kínálkozik. Érdekes, makrogazdasági elemzést igénylő kérdés az is, hogy vajon hol a trade-off a mindenhol gyorsabban elérhető, minden korábbinál több információ és online tranzakciós lehetőség versenyképességet növelő pozitív hatásai, illetve a figyelemelvonás, a kialvatlanság, az „ellopott” munkaidő okozta versenyképességi deficit között?

Hiszen ha a „pénz beszél”, és a szolgáltatók a profitmaximalizálásra, a felhasználók a legalacsonyabb fajlagos költséggel elérhető legnagyobb választékra és kényelemre hajtanak, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy az állam pedig olyan médiarendszert szeretne, amely összességében a legnagyobb gazdasági, versenyképességi és társadalmi hasznot eredményezi. Kérdés, hogy létezik-e ennek az egyenletnek egyetlen jó megoldása...

Online regisztráció itt

Tisztelettel ajánljuk figyelmébe a Media Hungary 2011 konferenciát, és természetesen várjuk észrevételeit, érdeklődését a fenti címeken és telefonszámokon.

Kérjük, tekintse át részletes programismertetőnket, és kísérje figyelemmel honlapunkat, amelyen megtalálja a még tovább bővülő programot.

2011. március 15.                                         Tisztelettel:                     Csermely Ákos

 

 

 

 

a tavalyi ismertető...

A vizionáriusok agya már régen újabb forradalmi újításokon jár… A média demokratizálódása a kritikus tömeg elérésének eredményeként napjainkra mindinkább megvalósulni látszik. Az ezzel egy időben megjelenő számos technikai újdonság révén felaprózódott a média, az új médiumok felhasználói köre pedig már nehezebben éri el a kritikus tömeget, amihez pedig gazdasági érdekek fűződnek. Kinek mit jelent a „Kritikus tömeg”? Kinek hol van a „kritikus tömeg” fordulópontja? Lehet-e rá például képletet írni?

A “kritikus tömeg” relatív és többértelmű fogalom – a konferencia éppen e többértelműséget helyezi középpontba. Miközben egyre több infokommunikációs szolgáltatás és alkalmazás, technikai vagy tartalomipari innováció éri el a tömeges elterjedéshez szükséges „kritikus tömeget”, a médiát fogyasztó tömegek is egyre kritikusabbá válnak, egyre jobban megfontolják, hogy szűkre szabott szabadidejüket milyen típusú médiafogyasztásra szánják.  A „kritikus tömeg” elérése általában fordulópontot jelent, ám a leggondosabb üzleti tervezés mellett is lehetetlen precízen megmondani, hogy mikor (hány felhasználó,előfizető, néző, stb. elérésekor) következik be ez a fordulópont. Gondoljunk például a mobiltelefon példátlanul gyors elterjedésére, vagy egy-egy közösségi portál rakéta sebességű felívelésére – és esetenként hanyatlására. A konferencián hazai és külhoni elméleti kutatók és gyakorlati szakemberek segítségével igyekszünk megvizsgálni azokat a fordulópontokat (és az oda vezető utat), amelyek a médiában tartalmi, társadalmi, szabályozási, hirdetésivagy üzleti szempontból mélyreható változásokat eredményeztek vagy fognak eredményezni a közeli jövőben.

A média növekvő demokratizálódása és közösségivé válása, a médiafogyasztó napról napra bővülő visszacsatolási (és helyettesítési) lehetőségei, a saját és idegen tartalmak megosztási csatornáinak bősége mára komoly befolyással van a média-, a gazdasági, sőt, horribile dictu: a politikai hatalomra. Hogyan lehet a zsugorodó és egyre jobban polarizálódó médiavilágban életben maradni, nyereségesen működni? Hogyan változnak az üzleti moddelek a médiában, a hirdetési piacon, a nézettségmérésben, stb.? Az előfizetésen és a hirdetésen kívül milyen más bevételi forrásokat kell bevonni a fennmaradásért (működnek-e pl. az „ingyenesség” üzleti modelljei)? A “kritikus tömegre” nemcsak a műsorszolgáltatóknak, hanem az átviteli szolgáltatóknak,  terjesztőknek is szükségük van: ki profitál majd az analóg földi sugárzás lekapcsolásából? Hogyan alakul át a közszolgálatiság fogalma, tartalma és intézményrendszere? Mi történik a felügyeleti intézményekkel? Lesz-e konvergens hatóság? Átrajzolja-e a médiatérképet a földi digitális szolgáltatás elindulása? És a műsorterjesztési piacot?

Az idén minden eddiginél több külföldi előadót hívtunk meg, hogy tájékoztassanak minket a fejlődő médiáról és eszközeiről, és minden eddiginél több hazai kiválóság fogadta el felkérésünket, hogy a külföldi előadók által előrevetített újdonságokat segítsenek a hazai környezetre adaptálni (a szabályozástól az üzleti modellekig).

A programból kiemelve, a teljesség igénye nélkül:

A kritikus tömeg meghatározása és az exponenciális húzóerő – Médiainfláció – A tartalomterjesztés üzleti modelljei – Négy negyegyed, egy egész? De mit is jelent a közszolgálatíság? – Az ingyenesség túlérett gyümölcsei – A paranoid hatalom és a média – 2011.12.31.24.00 Kikapcsolja le az analóg adókat? – Sweet home. Miért éri meg itthon adózni? – Minél kevesebb a pénzed annál hatékonyabb a hirdetésed? – Leveszem, lelopom, leadom: A média szerzői jogi fóruma – Jön a felszabídító: Ipad és a kindl az új üzleti modellek szolgálatában –  A médiafogyasztás műveltsége – Szerepváltások: Élet a kampány után. – Celebgyárak, és egyéb médiatermékeket előállító cégek – Ki fizessen a tartalomért? – Csak a végeredmény számít: a hatékyonreklám ismérvei

A konferencia résztvevői elsősorban a hazai televízió- és rádiótársaságok valamint a sajtó vezetői, döntéshozói, a szakmai szervezetek képviselői, a reklám-, pr- és médiaügynökségek vezetői, a közvélemény-kutatók, jogi irodák munkatársai, kábelcsatornák üzemeltetői, a kormányzati intézmények és a pártok médiával foglalkozó szakpolitikusai, illetve hazai és multinacionális cégek, intézmények vezetői és kommunikációs szakemberei.