A formális reklám halála

A formális reklám halála a tartalmas reklám diadala!

A fogyasztók egyes csoportjai - jellemzően a hirdetőknek egyébként nagyon kedvesek - valóságos macska-egér játékot folytatnak a hagyományos reklámokkal. Fül befog, hangosan énekel. Vagy csak elkapcsol, átlapoz, blokkol, elfordul, kidobja, lecsapja, köszöni, nem kéri. A hirdetők - első reakcióként - eleinte tovább növelték a nyomást, aminek következtében minden kicsit is médiaszerű felületből reklámhordozó lett. A fogyasztó pedig már lassan nem hallja a reklámzajban a saját gondolatait. És az baj.
Pedig nem kizárt, hogy a reklám hasznos. Ne adjisten, élni segít. Döntéseket hozni, jól választani. Az emancipált fogyasztó viszont - hasznosság ide vagy oda - utálja, ha a hirdető lenyomja a torkán az üzenetét. Át szeretné venni az irányítást. Beszélni, véleményezni, kérdezni szeretne, nem csupán hallgatni. Nem a tutit akarja, hanem javaslatot, alternatívát. Nem feltétlen ő akar figyelni a reklámra, hanem azt szeretné, ha a márka figyelne oda őrá. Ha kitalálná, hogy mit akar. S ha már figyelem, akkor gyakran fontosabb, hitelesebb a „hasonszőrűek” véleménye, mint a cégeké.
Mindez nagy kihívást jelent a marketingesek számára, de egyben nagy lehetőség az erőlködésmentes, odafigyelő PR, illetve minden olyan reklámozási forma számára, amely kevésbé direkt módon, elemeltebben közelít a fogyasztóhoz. Szlogenek helyett hasznosabb lehet egy jó tartalom, és a reklám armada lerohanásánál adott esetben hatékonyabb lehet a türelmes közösségépítés, a szájreklám kiaknázása. Persze nem csak úgy, „l’art pour l’art” módon, hanem átgondolt márkastratégiába illesztve. Amelyik márka nem szenved kóros közléskényszerben, de érdeklik a saját fogyasztói, az az értékesítési versenyben is sikeresebb lehet. Csak azt kell elfogadni, hogy esetleg nem holnap, hanem holnapután.